No, hát megvolt a háromhetes otthoni tartózkodás. Az úttal se volt gond, se oda, se vissza. Bubuka végigaludta az utat.  Amitől tartottam, hogy talán megviseli majd a környezetváltozás, na azért se kellett vona izgulnom. Emma remekül érezte magát, sőt! Kulcs nagyon jó hatással volt rá, úgymint étvágy és alvás. Papával nagyokat sétáltak, és kedvenc időtöltésük lett, hogy ültek a Duna szélénél, és Papa kavicsokat dobált a vízbe, amit Emmacsöki nagy szemekkel nézett, hogy a víz fröccsen. A legjobban a sok ismeretlen, új ember fárasztotta ki.Hiszen most találkozott először nagyszüleivel, nagynénjével, dédijével, és még sorolhatnám......Volt sok kaland, amit most nem tudok leírni, mert letörnének az ujjaim a sok kopácsolástól.....De ami a legfőbb: Emma nagy lány lett, hisztik, sírások nélkül, és már egyedül nagyon jól eljátszik hosszú ideig.Nagyon büszkék vagyunk......  Ja, és egyedül alszik el este az ágyában...hoppá!

Emmacsöki 57,5 cm hosszú és 4260 gr a súlya. Jól van, és már készülődik a nagy utazásra....

És igazatok van, hogy szóltok, mert régen írtam, írtunk. De az idő kevés és gyorsan is szalad. Most az a legújabb truváj, hogy Bubuka hason már fel tudja a fejét emelni, és körbe tekinget nagy büszkén. Mint egy kis fóka. Régebben utálta a hasonfekvést, de most, hogy a fejét emelgetni tudja, élvezi. Oldalra már profi módon fordul, már csak 2-3 nap, és átfordul a hasára. Elképesztő figura, mindig megnevettet minket. És olyan jókedvű! Mindjárt utazunk haza. Amíg otthon leszünk, a blogírás szünetel. Ja, és most teszek fel új képeket.

Ma kapott újabb két oltást Gyöngyvirágoskistikmonyom. Volt sírás-rívás, de már nyugalom van. Méretei: 4150 gr és 57 cm.

Kirándulása tegnap Emmának. Elmentünk egy kicsit messzebre, mint az itteni park. Brüsszeltől 25 km-re található Helecine nevű városka, aminek van egy szép kastélya egy hozzátartozó parkkal. Nosza, gondolta Papa, próbáljunk meg egy kicsit hosszabban menni. Semmi gond nem volt, Kistikmony élvezte az autózást ( mi is az új autónkat) , sütött a nap és kellemes meleg szellő fújdogált. Láttunk kis őzeket , és kutyakölyköket is. Bubuka csak fél órát aludt a 2 óra helyett, ezért atán este már elég nyüszöge volt, korán el is aludt. Mindenesetre azt megtudtuk, hogy bírja a kocsikázást hosszabb távon is. Ami jól jel a közelgő hazaút miatt.

Lélekben már nagyon készülődünk a tavaszi látogatásunkra kicsiny hazánkba. Most azt találtuk ki ( igaz, nekem jutott eszembe..) , hogy az éjj leple alatt utazunk, mert akkor Emmacsöki alszik, lehet haladni, és nem kell annyit megállni.  Plussz a forgalom is kisebb, nem kell dugóra számítani és kamionözönre. Bubuka elalszik este 10kor, és reggel 8ig nem ébred fel. Ennyi idő alatt Bécsig simán elérünk. És hogy ne legyen a Papa hulla, majd felváltva vezetünk. Nincs is már messze az utazás, 3 hét és megyünk.

Kistikmony elkezdte a fejét tartani. Ha fogjuk, akkor nagypeckesen kivágja magát, és nézelődik körbe, mint egy szurikáta....És ilyenkor nagyon büszke magára. És nem csak pár pillanatra, van hogy egy percig is. A másik vicces, hogy néha, mikor Tikmony kezében van, és kifelé néz, akkor egy marionettbábhoz hasonlóan jobbra és balra dől a feje. Már oldalra is fordulgat, és ha valami játékot mutatok, akkor megfogja és nyúl érte. A fejemért is, és aztán bekapja az orromat. Mert eljött az idő, hogy a szájába is tömöcköli a játékokat.

Teszek fel új képeket is a fotóalbumba.

 

Bubukának nem kellett a cumi első perctől. Megpróbáltam néhányszor, de mindig kiköpte egy fintor kíséretében. Aztán kb. 2 hete felfedezte az ujjait, majd megtalálta a végső megoldást, a hüvelykujját. Most azt csócsálja. Közben a fejét simogatja. Lassan nem lesz rám szüksége?!

Néhány napja felfedezte a hangját Kistikmony. Eddig is már gagyogott, meg " erő" -zött lelkesen, de most élvezi a hangját, és újabb hangszínt talált.Ezért aztán kiselőadásokat tart nekünk, amin én könnyesre röhögöm magam. Mert nem csak úgy sztorizik, hanem árnyalja és szinezi is a történetet. És hozzá a mimika! Komolyan a nagy Hamlet monológ alsós iskolai fogalmazás ahhoz képest, amit Emmacsöki produkál. És utána elégedetten vigyorog. Én meg sírok a nevetéstől és a boldogsától. És nem tudok betelni a lányommal. Épp a minap döbbentem meg, hogy mennyit változott a születése óta. Pedig csak 3 és fél hónap telt el. Fantasztikus. És az is, hogy a kapcsolatunk hogy erősödik napról napra. Hogy vannak saját kis rituáléink, "beszélgetéseink" , szokásaink. Ugyanezek megvannak a Papával is, csak azok mások. És abba én  nem   folyok  bele.

Két napja gyönyörű tavaszi idő van itt, igazi verőfényes napsütéssel! Bubukát vittük is, hogy szert tegyen egy kis plussz D vitaminra.A brüsszeliek is kirajzottak, olyan volt, mint egy majális. Nagyon élveztem, hogy nem kellett már kabát.Emmacsöki jót aludt a napsütésben. Ja, és tegnap találkoztunk Emma kórházi szomszédjával, egymás mellett volt az ágyuk, egy görög-angol kislánnyal, Nikkivel. Kicsit beszélgettünk, nagyon örvendeztünk a találkozásnak, Nikki is szép nagy lett, de ő egy hónapig volt a kórházban, mi Emmánk csak 2 hetet.

Ma voltunk tanácsadáson, ahol is lemázsálták és megmérték a Kistikmonyt. Tehát, súly 3810 gr, hossz pedig 56 cm. Olyan nagy már! Plussz kapott egy oltást is, minekután elég nyűgös délután áll mögöttünk.... 

Kistikmony rendkívül utálja, ha hasra tesszük. Azonnal jön az üvöltés, és hisztérikus sírás. Pedig muszáj, hogy a háta és nyaka erősödjön. És még a fejét se tudja felemelni. Nem mi találtuk ki, doktor néni mondta, hogy tegyük hasra. Most is itt üvölt mögöttem, mert hasra tettem.

Néha olyan, mintha egy állatkertben élnénk. A múltkor is, éppen a vasárnapi ebédet csináltam, mikor észreveszem az ablakból, hogy egy szép, megtermett róka sétálgat a fák között. Nem futott, vagy iszkolt, hanem ráérősen ballagott. És ezt egy macska nézte végig halálos nyugalommal.  Aztán látom, hogy a mókusunk, a kedvenc fenyőfáján egy szarkát kerget, mert az vette a bátorságot, hogy leszálljon az ő fájára. Csak azt sajnálom, hogy ezeket Bubumaci nem látta. Bár azt nem hiszem, hogy értette volna. Pedig nagyon okos.... 

amit törpemaci mond, és állandóan mondogat:

ERŐ

no comment

Kistikomoyn egyre többet "beszél". Nagyon édes torokhangokat ad ki, jó franciás lesz. Minden este szoktunk beszélgetni, az utolsó pelenkázáskor, amikor én kérdezgetem, ő pedig válaszol. Elmondja, hogy aznap mi történt vele. Még mindig jól alszik éjszaka, leteszem negyed-fél 12kor, és mostanában fél9ig bubukál. Sírni is kevesebbet sír már, hát kérem, mégiscsak egy nagylány már! Voltunk babamasszázson, ahol megmutatták a fogásokat és a technikát, és Emmacsöki nagyon élvezi a maszírgát. A kis kéjenc.

Tavasszal megyünk haza, végre minden otthoni szerettünk láthatja Emmát, amit már nagyon várnak, főleg a nagyszülei.Kicsit félek az utazástól, mert azért elég hosszú az út kocsival, és nem tudom, Kistikmony hogy fogja bírni. Remélem sokat alszik majd, mert az autóban rögtön elalszik. 

Itten megkezdődött a nagy téli leárazás. Mama kapott 3 órát, és elment egy közeli helyre shoppingolni. Mondanom se kell, hogy úgy indultam, hogy akkor most magamnak veszek cuccokat, mert már régen nem vettem semmit, és hát, az alkatom némileg megváltozott a szülés óta. Dehát, először is a gyerek ruhákat kezdtem nézni, amiből az lett, hogy Kistikmonynak vettem egy csomó ruhát. Papa nézett is kerek szemekkel, hogy mennyi gönc. És felsóhajtott, hogy nem lett volna jobb egy fiú, talán? Mert Emmacsöki első szoknyáját megvettem. Vagyis kettőt. Egy gyönyörű hímzett, piros kertészruhát, hozzá persze a megfelelő felsővel....Hát had legyen az én lányom csinos. És még egy farmer gatyát is. Tikmony meg is kérdezte, hogy netán karácsonyfának nézem én a lányát?! Végül a mama az utolsó percekben vett magának egy farmert, és egy nyári blúzt, így januárban...Lesz  még nyár, remélem. De nem adom fel, mert január végéig van a solde.   

Itt volt pár napra Emma nővére és bátyja, akik először találkoztak testvérükkel. Erről és a Karácsonyról látható egy pár kép az albumokban.

Tudom, nem túl elegáns dolog, ha az ember a saját gyerekét dícséri.De muszáj vagyok, no. Emma 5 hetes kora óta szépen átbubukálja az éjszakát. Elmúlt a kezdeti, esti, véget érni nem akaró üvöltős korszak is. Most akkor ereszti ki a hangját Kistikmony, ha fáj a pocak, vagy ha unatkozik egyedül, és nem szórakoztatják. Na igen, mert már kell. Papa szokta mondogatni, hogy a gyerek bohócot csinál belőlem...Mert van egy repertoárom dalokból, amiket énekelni szoktam a lánykámnak. Többek között: operett , gyerekdalok, népdalok, LGT, AE Bizottság és saját költemények, amik Emmacsökiről-nak íródtak. Mikor, milyen hangulata van, azt énekelek neki. Ha tetszik, hallgatja nagy szemekkel, ha nem, akkor kifütyül. Már 3 hete tudatosan nevet, ha tetszik neki valami, vagy örül. Főleg reggelente, ha felébred, és bemegyek hozzá, és először meglát.Hát az valami fantasztikus, hogy rögtön kapok egy gyönyörű vigyorgást. És már beszélgetünk is, mert szóval szoktam tartani, mire ő válaszol. Szóval jól elvagyunk itt, a nyúlvacokban mi.

Rotyog a tőtöttkáposzta.

Holnap jön a Jézuska.

Hogy már most több eszem van, mint az egész családnak együttvéve

Nyakunkon a karácsony...Már Tikmony megvette a fenyőt, kint fázik a teraszon. Mármint a fenyő. Idén se hagytam ki, és csináltam adventi koszorút, és egy kicsit feldíszítettem a lakást, hogy hangulatos legyen. Furcsa lesz, hogy most nem leszünk otthon, én még nem voltam távol karácsonykor soha. De az nagyon jó, hogy hárman leszünk. Igaz, Kistikmonynak ez még nem lesz nagy élmény, neki egy olyan nap lesz, mint a többi, de sebaj.Majd jövőre. Nekünk szép ünnep lesz. Csinálok töltött káposztát, és halat. Lesz halászlé is, de azt nem én fogom főzni. És belga sütik. Amiket szépen megveszek a szupermarketben.

Készítette bátyám: Vida Gábor

http://www.elfyourself.com/?id=1522318573

elnézést ha lassan, többszöri nekifutásra töltődök le, de megéri