tikmonyok

Tudom, nem túl elegáns dolog, ha az ember a saját gyerekét dícséri.De muszáj vagyok, no. Emma 5 hetes kora óta szépen átbubukálja az éjszakát. Elmúlt a kezdeti, esti, véget érni nem akaró üvöltős korszak is. Most akkor ereszti ki a hangját Kistikmony, ha fáj a pocak, vagy ha unatkozik egyedül, és nem szórakoztatják. Na igen, mert már kell. Papa szokta mondogatni, hogy a gyerek bohócot csinál belőlem...Mert van egy repertoárom dalokból, amiket énekelni szoktam a lánykámnak. Többek között: operett , gyerekdalok, népdalok, LGT, AE Bizottság és saját költemények, amik Emmacsökiről-nak íródtak. Mikor, milyen hangulata van, azt énekelek neki. Ha tetszik, hallgatja nagy szemekkel, ha nem, akkor kifütyül. Már 3 hete tudatosan nevet, ha tetszik neki valami, vagy örül. Főleg reggelente, ha felébred, és bemegyek hozzá, és először meglát.Hát az valami fantasztikus, hogy rögtön kapok egy gyönyörű vigyorgást. És már beszélgetünk is, mert szóval szoktam tartani, mire ő válaszol. Szóval jól elvagyunk itt, a nyúlvacokban mi.

Rotyog a tőtöttkáposzta.

Holnap jön a Jézuska.