Kistikmony rendkívül utálja, ha hasra tesszük. Azonnal jön az üvöltés, és hisztérikus sírás. Pedig muszáj, hogy a háta és nyaka erősödjön. És még a fejét se tudja felemelni. Nem mi találtuk ki, doktor néni mondta, hogy tegyük hasra. Most is itt üvölt mögöttem, mert hasra tettem.
Néha olyan, mintha egy állatkertben élnénk. A múltkor is, éppen a vasárnapi ebédet csináltam, mikor észreveszem az ablakból, hogy egy szép, megtermett róka sétálgat a fák között. Nem futott, vagy iszkolt, hanem ráérősen ballagott. És ezt egy macska nézte végig halálos nyugalommal. Aztán látom, hogy a mókusunk, a kedvenc fenyőfáján egy szarkát kerget, mert az vette a bátorságot, hogy leszálljon az ő fájára. Csak azt sajnálom, hogy ezeket Bubumaci nem látta. Bár azt nem hiszem, hogy értette volna. Pedig nagyon okos....
Utolsó kommentek