Tegnap este sűrű programunk volt. Elsőzör voltam kinesietherapeutanál, aki azzal foglakozik, hogy testileg felkészít a szülésre. Tornáztunk, és a nyomást gyakoroltuk a tegnapi foglalkozáson. Velem együtt 4 kismama próbált emberi mozgásnak látszó dolgot művelni. Hetente egy alkalom lesz. És ez még nem minden, mert ez a néni, ha be kell menni a kórházba, akkor jön ő is, és segít a vajúdás közben, és a szülésnél is. Plussz, utána minden nap meglátogat, és megtornáztat, hogy a belső izmaim gyorsabban magukhoz térjenek.
Ezután szaladtunk a kórházunkba, ahol egy szülésznő és egy babás nővérke tartott egy kis előadást ( másfél óra), hogy mik lesznek a teendők, ha eljött az idő, hova kell menni, mit kell vinni. Majd arról, hogy mi zajlik a vajúdóhelységben, a szülőszobában, kik lesznek ott, ilyenek. Aztán körbevittek minket a szülészeten, megnézhettünk minden helyiséget, és egy szobát is. Pont egy olyan szobát mutattak meg, amilyet én is kértem, egy privátot, fürdőszobával. Nagyon kis rendezett kórház, modern, tiszta, és mosolygósak, köszönősek az ott dolgozók. Az embert már ez is megnyugtatja kissé, ami ráfér, a szüléssel kapcsolatos parázás okán.(((kifolyólagosan, módján, ügyében.... Mondtam is Tikmonyomnak, hogy figyeljen erősen mit mondanak, mert szerintem én ész nélküli leszek, ha menni köll. És ugye mondanom sem kell, hogy volt rajtunk kívül még egy magyar házaspár. Ezen már meg se lepődünk. Harcsáék. Most komolyan.
Utolsó kommentek