tikmonyok

Tegnap megtörtént a becsomagolás is, amit a kórházba kell majd vinni. Biztos, ami ziher. Igaz, még másfél hónap van, de nem kér enni, és senkit se zavar....A kórház egyébként küldött egy listát, hogy mi legyen a csomagban, nekem, és a Kistikmonynak is. Például saját ruhában fogok szülni, nem ilyen kórházi zubbonyban.

Ma kicsit sokkolt a 13 fok napközben, mert ez már tényleg ősz. És hideg. Ami a halálom, az a réteges öltözködés((((Jajjj

Vasárnap autómentes nap lesz a városban, amit itt nagyon komolyan vesznek. Ha valaki használni akarja a gépjárművét, külön engedélyt kell kérni az önkormányzatnál. A város ilyenkor teljesen beindul, mindenki az utcákon van, ki bicajjal, görkorival, rollerrel, lovon, gyerekkel, kutyával, macskával. Nincs kipufogóbűz, se zaj,tele a sok étterem- és kávéházterasz  . Sajnos idén nekem a biciklizés kimarad, majd Tikmonyom teker egyet, amíg én a vasárnapi ebédet megalkotom, aztán levezetésképp sétálunk egy nagyot. Ezen az autómentes napon van tömegközlekedés, ami persze ingyenes. Azt szoktuk csak sajnálni, hogy egy évben csak egy ilyen nap van. Milyen jó lenne mondjuk havonta egy....Nem? 

Eladtuk a Citroent. Ez önmagában nem lenne túl érdekes, ám a vevő egy 93 éves őrgróf volt. Egy kedves kis madárcsontú rajzfilmfigura bácsika, aki 10 méter távolságból vetett egy futó pillantást a kocsira a zuhogó esőben, megkérdezte mennyi km van benne, majd átadott 500 €-t foglalónak. Semmi kipróbálás, alkudozás, papírok meg ilyenek. Ha nem vagyok résen még meg is lóg, úgy szaladtam utána a névjegyemmel.

Egy nap alatt elintéztem a formalitásokat és vittem neki a kocsit. Kérte írjam fel a bankszámlaszámomat egy cetlire, majd utalja a pénzt. Így bizalomból rajtam volt a sor. Bevallom csak kicsit aggódtam, azt is fölöslegesen, 2 nap múlva megérkezett a hátralék.

Hasonló üzletmenetet kívánok minden kedves felebarátomnak.

Van nekünk két mókusunk. Na jó, nem csak a miénk, hanem a házé. Itt laknak a ház körüli fákon, zöldben. Egy pár.   Szemben  velem 3 fenyőfa, és az előbb arra kaptam fel a fejem, hogy valami mocorgást látok a szemem sarkából. No, a két mókuli kergetőzött, és bújócskázott egy fenyő törzsén. Nem tudtam eldönteni, hogy ez most játék, vagy násztánc. De az előbbi mellett szavaztam, mert tavasszal párosodnak. Végig fülig ért a szám, ahogy néztem őket. És egy karnyújtásnyira voltak, innen a harmadik emeletről olyan, mintha én is egy fán lennék....Pedig már lemásztunk, állítólag((( A mókuliknak nagyon jó dolguk van itt, mert a házmester bácsi mindig akaszt ki nekik necchálóban magokat, amit föl is falnak rövid időn belül. Néhány napja az egyik mókus fejjel lefelé mászott, hogy megnézze, van -e kaja a zacsiban, nem talált, majd sértődött fejjel el. Elég öntudatos , belga mókuli....

Tegnap voltunk Zserzseli doktornéninél, szokásos vizsgálaton. Minden rendben, Emma már beállt irányba, fejjel a kijárat felé. Biztos, ami biztos.... Szépen nő, teljesen az átlagnak megfelelő méretekkel rendelkezik. Azt azért nem bánom, hogy nem lesz egy elefántbébi, nagy súllyal..Majd itt kint hízzon, mert ki is kell ám jönni.Tikmonyommal két hét múlva megyünk a kórházba, ahol körbevezetnek minket, hogy megmutassák, hogy milyen szobánk lesz, hogy néz ki a szülőszoba....Ezt nevezem. Plussz még lesz két tanfolyam is, az egyik a szoptatásról szól és tanácsokat adnak, a másikon pedig egy orvos beszél az epidurális érzéstelenítéséről, és magyaráz el minden tudnivalót. Ezt szeretem az itteni egészségügyben, hogy pácienspárti. Na, de ebbe ne menjünk bele. 

Tikmony úr hozzáteszi: na azért nálunk is pácienspártibb lenne talán, ha ekkora összeget (kb. 800.000 ft) akaszthatna le a páciensről 1 szülésért.

Tikmonyné megjegyzi: igaza van Tikmonyomnak, de itt legalább arra rájöttek, hogy a páciensnek ők szolgáltatást nyújtanak, igaz, sok pénzért.

Szeretjük az itteni bolhapiacokat. Van állandó is, a belvárosban, de az főleg túristáknak van, és tele antik dologgal, drágán. És itt hagyomány, hogy bizonyos utcákban meghirdetik, és a tisztes , belga családok kirakják, ami otthon feleslegessé vált. Legyen az a bútortól, a ruháig, és a rozsdás szögig bezárólag minden. Néha az ember iszonyú jó kincseket talál, bagóért, plussz, még alkudni is lehet. Nálam ez az alkudozás sport lett, mert ha csak 1 eurót is engednek, az már sikerélmény. Bár volt olyan is, hogy valami nagyon alacsony árat mondtam, de aztán rábólintottak.

Tegnap is elmentünk egy ilyenre, és például Emmának vettünk egy teljesen új gumicsizmát 50 (!) centért.....Igaz, hogy még korai, és még kb. 1/2 1-2 évig nem kell, de 50 centért ezt nem lehetett otthagyni.Rengeteg gyerekcucc is volt, bár azokat alaposan meg kell szemlélni, hogy azért túl elhasználtat ne vegyen az ember. De csak úgy lődörögni is jó ilyenkor, főleg, ha nem zuhog a szép belga eső.

Holnap megyünk Kistikmonnyal Zserzseli doktornénihez, aktuális vizsgálatra. Nagyon kiváncsi vagyok, hogy az ottani mérleg mennyit fog mutatni, mert az itthoni hetek óta csak 61 kg, amit nem hiszek...Bár jó lenne.

Lassan lesz kép is, ne izguljatok, csak nem megy az ripsz-ropsz, hogy elővesszük azt a fényképezőgépet...((  

Szia Pipi és Bea! No meg a többiek is.

Hallottuk, és olvastuk is, hogy otthon mostanság elég cudar az idő. Felénk is őszies , de azért 19 fok van legalább. Igaz borongós, meg nem nagyon süt a nap, de sebaj.

Ma egy utolsó rohamra elmentünk az Ikeába, hogy Kistikmonynak a hiányzó kellékeket beszerezzük.Mint kiskád, pelenkázó, takaró......De a legjobb az egészben az volt, hogy ott ebédeltünk, és egy isteni sütit találtunk. Bogyók voltak a tetején, meg csokis piskóta, és bogyós krém....Hajaj, mostanság ilyenekkel le lehet venni a lábamról. És én néhány hete találtam ott egy chipset, ami igazi krumpliból van, és kapros. Hát igen, Micimackóeffektus van, abból is beszereztem pár zacskót..(((

Most már összeállt a gyerekszoba, a tartozékokkal együtt. Néha beülök, és csak bámulok ki a fejemből, és elképzelem, hogy 2 hónap múlva már ott fog horpasztani Kistikmony.

Tikmony most éppen szaladgál, és egy labdát ütöget át a pálya túloldalára. Brüsszeli Us Open....((Hajrá

Én meg nem bírok ellenállni, hogy ide ne illesszem kedvenc képem: 2005-ben Monacóban a tenger múzeumában (lent akvárium, fent múzeum) Nyúlanyó álldogál egy akvárium előtt:

Ilyen még nem fordult elő, mint ma éjjel, hogy a lányom akkorát rúgott szegény mamájába, hogy hirtelen felébredtem. És a kezemmel ki tudtam tapintani a tappancsát. Micsoda egy elfajzott kölyök, hogy így rugdalózik....Bár ha meg nem érzem néhány óráig a mocorgását, akkor már pánikolok, hogy biztos valami baj van. De nem vele, inkább a mamával, hogy ilyen hülyeségeket gondol.

Teljes beősziesedtünk, fájón tudomásul vetem, hogy vége a nyárnak. Nem baj, mert jön a gesztenye szezon. És Brüsszel, valamint környéke tele van szelídgeszetnyefákkal. Tavaly saját gesztenyepürét csináltunk, a gyűjtött bogyókból. Igaz én nem szeretem, de egy szerető feleség mit meg nem tesz az ő Tikmonyáért.  

Ezt a szép műalkotást Antwerpenben találtuk

Elnézést , ha kissé zavaros az oldal , meg az új bejegyzések, de még tanulófázisban vagyunk.....Így ha 2szer olvastatok valamit, nem bennetek van a hiba, hanem a mi bénaságunk. Na, jó, csak az enyém. Elég nagy a hátam, elbírom ezt is.

Így ebéd után az agy kissé lelassul, ezért most nem is terhelek senkit.

Brüsszelbe beszökött az ősz...

Tök jó, hogy olvastatok minket, és köszi a kommenteket is. Lesz kép is, pocakos, ne izguljatok, csak arra gondoltam, hogy csinálunk egy-két frisset. Nem lesz valami nagy esztétikai élmény, mert 1, mint egy bálna, 2., vörös és dagadt az orrom a sok fújástól.

Még 9 hét, és Kistikmony ( aki lány) előbújik a vackából...Remélem nem unalmas erről olvasni, de most ez tölti ki a mindennapjaink jó részét, plussz a fejünket is. Azért megpróbálunk nem nagyon beszűkülni. Na, most megyek, hogy Tikmonyomnak legyen ebédje, mert ugye nincs rosszabb egy éhes embernél. Kettő. 

Blogunk ezennel elindul. Kistikmony november elejére várható jövetele előtt ma megcsináltuk a szobáját, most pihenés, levezetésként blogot gyártunk.

Mielőtt ide jutottunk volna, kisebb tatárjárást vészeltünk át. Először keresztfiam jött, akivel  a tengeren horgásztunk. Ezt kb. 50 db makréla bánta.

Aztán sógor+sógornő ütött rajtunk, de az általuk készítetett képeket nem szereti a mi gépünk, így azt nem láthatjátok

Végül pici fiam

 jött, akivel egyebek mellett kajaktúra volt a Lesse folyón:

Szóval ez volt eddig - most Nyúlanyóé a terep.

Lám, minket is beszippant a blogerrek nagy családja. Kiscsaládunkat. Még kezdők vagyunk, de mire nyugger korúak leszünk, jó bloggerekké válunk.
Tényleg, ahogy tikmonypapa írta, mozgalmas hónap áll(ül, fekszik..) mögöttünk, plussz a mai nap lakásrendezése. Hogy Kistikmonyt méltóképpen fogadhassuk, és legyen hol álomra hajtania a fejét. Na, ebben nagyon reménykedem, hogy álomra fogja, és nem üvöltésre. Hős édesapja fúrt-faragott, vágott, és mért, cipelt, és izzadt. Ő a nap hőse, én csak kisebb tevékenységekre vagyok már alkalmas, mind a hasam mérete miatt, mind, hogy tegnap óta takonykór is elöntött.